Iskolánkban a tavaszvárás keretében ismét télűző hagyományt tartottunk a 9.a tanulóinak főszereplésével. A múlt hét során vizuális kultúra órákon tanulóink Varga Erika rajz- és vizuális kultúra szakos tanárnő irányításával megismerkedtek a kiszebáb készítésének jelentőségével, történetével, majd – a 11. d osztály néhány lelkes tanulójának segítségével – elkészítették az iskolánk kiszebábuját. Diákjaink télűző rigmusokat, verseket tanultak, zajkeltő eszközöket (kolompok, lábasok, fedők, fakanalak, sípok, csörgő stb.) szereztek be és készítettek a jeles napra. Csütörtök délben az iskolaépületen át a sportudvarra vonultak tanulóink, A zajos felvonulást a kiszebábu, valamint a jászkürtöt megszólaltató új DÖK elnök, Kelemen Levente Vince 9. a osztályos tanuló vezette. Az udvaron Józan Szófia Diána köszöntötte a közönséget, és röviden ismertette a kiszebábégetés hagyományát, ezt követően Kis János karbantartó közreműködésével lángra lobbant a bábu, miközben téltemető zajkeltéssel, mondókával elbúcsúztattuk a telet.
A kiszebaba egy régi magyar népszokás része. Általában tél végén, februárban vagy márciusban készítik el, főleg farsang idején. Szalmából vagy rongyokból készül, és egy női alakot formáz, gyakran ruhákat adnak rá, és bottal vagy ággal erősítik meg. A kiszebáb a telet, a betegségeket és a rosszat jelképezi. Az emberek azért készítették, hogy elűzzék a telet, és várják a tavaszt. A hagyomány szerint a kiszebábut végig vitték a faluban, közben énekeltek, télűző mondókákat kántáltak, majd elégették vagy a vízbe dobták.
„Kisze, kisze szalmából,
perzselődj a lángoktól,
vörös táncban hamvadj el,
nekünk most már tavasz kell!”
Köszönjük a 9. a osztályos tanulók, Csík Beáta tanárnő aktív közreműködését, Kis János karbantartó segítségét (tűzgyújtás, kolompok) és a közönség biztató érdeklődését!
Fotó: Markovics-Főczén Rita könyvtáros
Szöveg: Bódi Réka 9. osztályos tanuló, Varga Erika szaktanár
További képek az iskola facebook oldalán megtalálhatók: https://www.facebook.com/hajnoczyg